A kultúra fogalma a colere latin igéből származik, melynek alapjelentése: művelni. A szót először Cato használja a földdel kapcsolatos művelés (szőlő, kert stb.) értelmében. A cultura agri tehát az embert körülvevő "nyers" természet gondozását, ápolását, átalakítását, nemesítését jelentette.

A szó értelmének lényeges változását, ami a mai szóhasználathoz való közeledés első döntő lépéseként tartható számon, Cicerónak a Tusculanae Disputationes című művében megfogalmazott állítása jelentette, miszerint a filozófia a lélek művelése: „cultura animi ... philosophia est” (Kondor, 2001).

Az ember egyszerre biológiai és társadalmi lény, társadalmi lénnyé a kultúra teszi. A kultúra részei az eszközök, szerszámok, ruházat, díszek, szokások, intézmények, hiedelmek, rítusok, játékok, műtárgyak stb., sőt ideértendő a nyelv is. Leslie A. White, neves kultúrantropológus az embert szimbólumalkotó képességével és ebből fakadó kultúrateremtő képességével határozta meg (White, 1942).